"Szárnyaitól tépett madár,
Menedéket sehol sem talál.
Az erős szél fészkéből kivette,
De nem sajnálják, van jobb is helyette.
Félelemmel tekint a háborgó világba,
Menekülni próbál, de tudja, hogy hiába.
Törékeny vállait letépték sorra,
Még mielőtt repülni tanulhatott volna.
Hamar alkonyodik, sötétül az ég,
Villámok dördülnek, közeleg a vég.
Megdermedt a teste, szíve összefagyott,
Szemében az éj egy könnycseppet hagyott.
Lassan rájött arra, csak egy ember szereti,
Ám boldoggá a Földön sohasem teheti.
De jobb egy álomvilágban tiszta szívből szeretni,
Mint a valóságban ezer kín közt szenvedni."
Megjegyzések