Csillagok idején

"Veled repülök, csak bízd rám, a kéj szárnyán.
Neked ragyogok, mint gyémánt az éj láncán.
Hogy is élvezné a napfényt, az, aki a Holddal él?
Más nincs csak az éjszakánk, áron alul mért adnánk.

Csillagok idején, veled leszek én, legyen, ahogy választod.
Nem lehetsz az enyém, hazug a remény, szíved soha nem adod.
Nincs szerelem és nincs már szabály.
Sose sírhatsz, ha fáj.

Egyszer beköszön egy angyal az álmunkból.
Ragyog valahol egy hajnal, mely rólam szól.
Csoda velünk sosem történt, angyal sosem járt közénk.
Itt legalább létezel, vár, ami vár ébredj fel!

Csillagok idején, veled leszek én, legyen, ahogy választod.
Lángolunk te meg én, sehol az erény, leveszed az álarcod.
Nincs szerelem és nincs már szabály.
Sose sírhatsz, ha fáj.

Repülés, zuhanás belehalsz, mint más.
Hova vágysz, mond, egyedül mért szállsz?
Mire jó a repülés, ha soha célt nem ér.
Hát ne ígérj, és ne remélj, a napokat éld túl.
Mert nem vagy rossz és nem vagy jó, éld túl.
Nincs is más csak zuhanás, hát mire jó a szív.
Repülés, zuhanás, van ott minden szép.

Csillagok idején, veled leszek én, legyen, ahogy választod.
Lángolunk te meg én, sehol az erény, leveszed az álarcod.
Eltemetem a sok száz reményt, nem feledem a forró napfényt.
Nincs szerelem és nincs már szabály.
Sose sírhatsz, ha fáj.
Kinek szólnál, ha fáj?
Nem is fáj már, úgy fáj."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A mosoly értéke

"Semmibe sem kerül, de sokat teremt. Gazdaggá teszi azokat, akik kapják, és nem juttatja koldusbotra azokat, akik adják. Egy pillanatig él csak, de emléke néha örökké megmarad. Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle. Táplálja a jóakaratot az üzleti életben, boldogságot teremt az otthonokban és mindenütt a barátság biztos jele. Pihenés az elfáradt embernek, napfény a csüggedőknek, világosság a szomorkodóknak, és a természet legnagyszerűbb ellenszere a bajokkal szemben. Nem jelent földi javakat senki számára, Nem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni – csak önként lehet odaadni. Ha valaki már túl fáradt ahhoz, hogy mosolyogni tudjon, akkor legalább te nézz rá derülten. Senkinek nincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni! Ha meg akarod kedveltetni magad az emberekkel, akkor MOSOLYOGJ !"

További információk

Mese a Szeretetről

„Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyedni kezdett, ezért valamennyien előkészítették hajóikat, és szép sorban elhagyták e helyet. A Szeretet az utolsó pillanatig maradt, majd- mielőtt végleg elsüllyedt volna - segítségért imádkozott. A Gazdagság luxushajón úszott el a Szeretet mellett. - Gazdagság, el tudnál vinni magaddal? - Nem, az arany és ezüst mellett már nincs hely számodra! Megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget is. - Nem, Szeretet, nem tudlak elvinni. Itt minden tökéletes, ártanál a hajómnak! A Bánattól is segítséget kért. - Ó, Szeretet, olyan szomorú vagyok, egyedül kell maradnom! A Vidámság is arra ment el, de olyan elégedett volt, hogy meg sem hallotta a kérést. Hirtelen egy hang szólította: - Gyere, Szeretet, én elviszlek! A Szeretet olyan hálás és boldog volt, hogy elfelejtette megkérdezni jótevője nevét. Ezért megkereste ...

További információk

Szerelmemnek

Első voltál eddigi életemben, Akit tiszta szívemből, őszintén szerettem. Olyan voltál nekem, mint nap az égen, Amely szelíden átölel, meleg fényével. Akár az arcomat símogató szellő, Mint élőlénynek az éltető levegő. Szomjas földként ittam szavaidat, Lázasan lestem gondolataidat. Kék egem legfényesebb csillaga voltál, Egész életemben, csak Te ragyogtál. Ha nem lettél volna akkor mellettem, Nem ismerhetném mi is a szerelem. Te voltál ki éltetett, ki számított nekem, Örökké szívemben élsz, sosem feledlek el.

További információk

Forgó Mária

Keresés ebben a blogban