Ugrás a fő tartalomra

13 gondolat



"Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted.




Senki sem érdemli meg könnyeidet, aki pedig megérdemli,az nem fog sírásra késztetni.




Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével.




Az igaz barát a kezedet fogja és a szívedet simítja.




Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.




Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba.




Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelentheted magát a világot.




Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra, hogy veled töltse.




A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte.




Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént.




Mindig lesznek emberek, akik meg fognak bántani, tehát nem szabad feladnod a hitet. Csak légy óvatos!




Légy jobb ember, és tudd, hogy ki vagy, mielőtt valaki újjal találkozol, akitől azt reméled hogy ismer téged.




Ne küzdj túl erősen. A legjobb dolgok váratlanul történnek."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A mosoly értéke

"Semmibe sem kerül, de sokat teremt. Gazdaggá teszi azokat, akik kapják, és nem juttatja koldusbotra azokat, akik adják. Egy pillanatig él csak, de emléke néha örökké megmarad. Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle. Táplálja a jóakaratot az üzleti életben, boldogságot teremt az otthonokban és mindenütt a barátság biztos jele. Pihenés az elfáradt embernek, napfény a csüggedőknek, világosság a szomorkodóknak, és a természet legnagyszerűbb ellenszere a bajokkal szemben. Nem jelent földi javakat senki számára, Nem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni – csak önként lehet odaadni. Ha valaki már túl fáradt ahhoz, hogy mosolyogni tudjon, akkor legalább te nézz rá derülten. Senkinek nincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni! Ha meg akarod kedveltetni magad az emberekkel, akkor MOSOLYOGJ !"

Mese a Szeretetről

„Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyedni kezdett, ezért valamennyien előkészítették hajóikat, és szép sorban elhagyták e helyet. A Szeretet az utolsó pillanatig maradt, majd- mielőtt végleg elsüllyedt volna - segítségért imádkozott. A Gazdagság luxushajón úszott el a Szeretet mellett. - Gazdagság, el tudnál vinni magaddal? - Nem, az arany és ezüst mellett már nincs hely számodra! Megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget is. - Nem, Szeretet, nem tudlak elvinni. Itt minden tökéletes, ártanál a hajómnak! A Bánattól is segítséget kért. - Ó, Szeretet, olyan szomorú vagyok, egyedül kell maradnom! A Vidámság is arra ment el, de olyan elégedett volt, hogy meg sem hallotta a kérést. Hirtelen egy hang szólította: - Gyere, Szeretet, én elviszlek! A Szeretet olyan hálás és boldog volt, hogy elfelejtette megkérdezni jótevője nevét. Ezért megkereste ...

Szerelmemnek

Első voltál eddigi életemben, Akit tiszta szívemből, őszintén szerettem. Olyan voltál nekem, mint nap az égen, Amely szelíden átölel, meleg fényével. Akár az arcomat símogató szellő, Mint élőlénynek az éltető levegő. Szomjas földként ittam szavaidat, Lázasan lestem gondolataidat. Kék egem legfényesebb csillaga voltál, Egész életemben, csak Te ragyogtál. Ha nem lettél volna akkor mellettem, Nem ismerhetném mi is a szerelem. Te voltál ki éltetett, ki számított nekem, Örökké szívemben élsz, sosem feledlek el.