"Olyan furcsák vagyunk mi emberek,
A lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,
Gondolatai tiszták, szabadok.
S nem vesszük észre, dehogy vesszük észre,
Hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Olyan furcsák vagyunk mi emberek,
A lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Hazugság az egész életünk,
Hisz akkor sírunk, amikor nevetünk."
Megjegyzések