Ugrás a fő tartalomra

Nem akarom


"Annyi éjjel vártam rád,
tudtam nincs tovább,
ha menned kell hát menj ne várj.
Voltak szép napok,s hetek, téged úgy szerettelek,
annál jobban már nem lehet.
De hogy jutottunk eddig nem tudom,
hogy minden lépés már csak fájdalom,
amit feléd tennék és mégis hozzád indulok.

Nem akarom újra azt hogy sírni láss,
nem akarom újra azt hogy megbocsáss,
nem akarok mást csak boldog perceket,
hogy újra megtalálj, soha el ne engedj már!
Nem akarom újra azt hogy sírni láss,
nem akarom újra azt hogy megbocsáss,
nem akarok mást csak boldog perceket,
hogy újra megtalálj, soha el ne engedj már!

Mindig téged vártalak,
nem volt nálad fontosabb,
azt hittem örökre így marad.
Látod nem bírtuk tovább,
pedig úgy vigyáztam rád,
jobban nem vigyáz majd senki más.
S eljutottunk eddig láthatod,
minden lépés már csak fájdalom,
amit feléd tennék és mégis hozzád indulok.

Nem akarom újra azt hogy sírni láss,
nem akarom újra azt hogy megbocsáss,
nem akarok mást csak boldog perceket,
hogy újra megtalálj, soha el ne engedj már!

Nem értem mit vársz még mondd el hogy mit tegyek!
Mondd el hogyan szeresselek, hogy neked is jó legyen!
Ennyi mért nem volt elég?
Már végre érthetnéd, nincs több mit tehetnék!

Nem akarom újra azt hogy sírni láss,
nem akarom újra azt hogy megbocsáss,
nem akarok mást csak boldog perceket,
hogy újra megtalálj, soha el ne engedj már!"

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A mosoly értéke

"Semmibe sem kerül, de sokat teremt. Gazdaggá teszi azokat, akik kapják, és nem juttatja koldusbotra azokat, akik adják. Egy pillanatig él csak, de emléke néha örökké megmarad. Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle. Táplálja a jóakaratot az üzleti életben, boldogságot teremt az otthonokban és mindenütt a barátság biztos jele. Pihenés az elfáradt embernek, napfény a csüggedőknek, világosság a szomorkodóknak, és a természet legnagyszerűbb ellenszere a bajokkal szemben. Nem jelent földi javakat senki számára, Nem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni – csak önként lehet odaadni. Ha valaki már túl fáradt ahhoz, hogy mosolyogni tudjon, akkor legalább te nézz rá derülten. Senkinek nincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni! Ha meg akarod kedveltetni magad az emberekkel, akkor MOSOLYOGJ !"

Mese a Szeretetről

„Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyedni kezdett, ezért valamennyien előkészítették hajóikat, és szép sorban elhagyták e helyet. A Szeretet az utolsó pillanatig maradt, majd- mielőtt végleg elsüllyedt volna - segítségért imádkozott. A Gazdagság luxushajón úszott el a Szeretet mellett. - Gazdagság, el tudnál vinni magaddal? - Nem, az arany és ezüst mellett már nincs hely számodra! Megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget is. - Nem, Szeretet, nem tudlak elvinni. Itt minden tökéletes, ártanál a hajómnak! A Bánattól is segítséget kért. - Ó, Szeretet, olyan szomorú vagyok, egyedül kell maradnom! A Vidámság is arra ment el, de olyan elégedett volt, hogy meg sem hallotta a kérést. Hirtelen egy hang szólította: - Gyere, Szeretet, én elviszlek! A Szeretet olyan hálás és boldog volt, hogy elfelejtette megkérdezni jótevője nevét. Ezért megkereste ...

Szerelmemnek

Első voltál eddigi életemben, Akit tiszta szívemből, őszintén szerettem. Olyan voltál nekem, mint nap az égen, Amely szelíden átölel, meleg fényével. Akár az arcomat símogató szellő, Mint élőlénynek az éltető levegő. Szomjas földként ittam szavaidat, Lázasan lestem gondolataidat. Kék egem legfényesebb csillaga voltál, Egész életemben, csak Te ragyogtál. Ha nem lettél volna akkor mellettem, Nem ismerhetném mi is a szerelem. Te voltál ki éltetett, ki számított nekem, Örökké szívemben élsz, sosem feledlek el.