Ugrás a fő tartalomra

A hajnal csókja


A hajnal az, ki osztja csókjait
Bársony ajakával a virágot illeti
De az a békés boldogság helyett
Könnyek közepette egyre csak kesereg

-Miért sírsz virágom, hiszen szeretlek
Veled vagyok mindig, csak veled kedvesem
Te vagy az én gyönyörűségem
A legboldogabb leszel mindig mellettem

-Hiába is szeretsz én drága kedvesem
Oly kevés az idő, mit adni tudsz nekem
Belehalok ebbe a nagy bánatba
Mert téged szinte alig láthatlak

-Miért sírsz virágom, hiszen szeretlek
Egész életemben melletted leszek
Minden egyes reggel veled ébredek
Szerelmes szívem csak érted remeg

-Lágy ölelésed néha nem is érzem
Ez csak röpke pillanat nékem
Ez hidd el nem boldogít engem
Egy „futó záportól” több kell kedvesem

-Ennyit adhatok drága szép virágom
Csöppnyi szíved értem ne fájjon
Meggyógyítlak téged harmatos balzsammal
Betakargatlak édes mosolyommal

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A mosoly értéke

"Semmibe sem kerül, de sokat teremt. Gazdaggá teszi azokat, akik kapják, és nem juttatja koldusbotra azokat, akik adják. Egy pillanatig él csak, de emléke néha örökké megmarad. Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle. Táplálja a jóakaratot az üzleti életben, boldogságot teremt az otthonokban és mindenütt a barátság biztos jele. Pihenés az elfáradt embernek, napfény a csüggedőknek, világosság a szomorkodóknak, és a természet legnagyszerűbb ellenszere a bajokkal szemben. Nem jelent földi javakat senki számára, Nem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni – csak önként lehet odaadni. Ha valaki már túl fáradt ahhoz, hogy mosolyogni tudjon, akkor legalább te nézz rá derülten. Senkinek nincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni! Ha meg akarod kedveltetni magad az emberekkel, akkor MOSOLYOGJ !"
Megjegyzés küldése
További információk

Mese a Szeretetről

„Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyedni kezdett, ezért valamennyien előkészítették hajóikat, és szép sorban elhagyták e helyet. A Szeretet az utolsó pillanatig maradt, majd- mielőtt végleg elsüllyedt volna - segítségért imádkozott. A Gazdagság luxushajón úszott el a Szeretet mellett. - Gazdagság, el tudnál vinni magaddal? - Nem, az arany és ezüst mellett már nincs hely számodra! Megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget is. - Nem, Szeretet, nem tudlak elvinni. Itt minden tökéletes, ártanál a hajómnak! A Bánattól is segítséget kért. - Ó, Szeretet, olyan szomorú vagyok, egyedül kell maradnom! A Vidámság is arra ment el, de olyan elégedett volt, hogy meg sem hallotta a kérést. Hirtelen egy hang szólította: - Gyere, Szeretet, én elviszlek! A Szeretet olyan hálás és boldog volt, hogy elfelejtette megkérdezni jótevője nevét. Ezért megkereste ...
Megjegyzés küldése
További információk

Szerelmemnek

Első voltál eddigi életemben, Akit tiszta szívemből, őszintén szerettem. Olyan voltál nekem, mint nap az égen, Amely szelíden átölel, meleg fényével. Akár az arcomat símogató szellő, Mint élőlénynek az éltető levegő. Szomjas földként ittam szavaidat, Lázasan lestem gondolataidat. Kék egem legfényesebb csillaga voltál, Egész életemben, csak Te ragyogtál. Ha nem lettél volna akkor mellettem, Nem ismerhetném mi is a szerelem. Te voltál ki éltetett, ki számított nekem, Örökké szívemben élsz, sosem feledlek el.
Megjegyzés küldése
További információk