Ki van jelölve a helyed

"Azért van síró, hogy vigasztald,

és éhező, hogy teríts asztalt.

Azért van seb, hogy bekösse kezed.

Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.

Azért van annyi árva, üldözött,

hogy oltalmat leljen karod között.

Azért roskadnak más vállai,

hogy terhüket te segítsd hordani.

Az irgalmat kinek fakasztják,

s mélység felett van csak magasság.

Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,

azért van, hogy te megmutathasd:

mennyi szeretet van benned.

Megmutattad-e néha legalább?

Enyhült, s szépült-e tőled a világ?

Vagy tán kezedtől támadt foltra folt?

Ott is, hol eddig minden tiszta volt?

Ki vagy? Vigasznak, írnak szántak,

menedéknek, oszlopnak, szárnynak.

Ki van jelölve a helyed,

ne nyugodj, míg meg nem leled.

Csak ott leszel az, aminek rendeltettél. -

Másként rideg,céltalan lesz az életed.

Mag leszel, mely kőre esett,

elkallódott levél leszel,

mely a címzetthez nem jut el.

Gyógyszer, ami kárba veszett,

mit sohse kap meg a beteg.

Rúd leszel, de zászlótalan,

kalász leszel, de magtalan,

cserép, amiben nincsen virág,

s nem veszi hasznod sem az ég,sem a világ."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A mosoly értéke

"Semmibe sem kerül, de sokat teremt. Gazdaggá teszi azokat, akik kapják, és nem juttatja koldusbotra azokat, akik adják. Egy pillanatig él csak, de emléke néha örökké megmarad. Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle. Táplálja a jóakaratot az üzleti életben, boldogságot teremt az otthonokban és mindenütt a barátság biztos jele. Pihenés az elfáradt embernek, napfény a csüggedőknek, világosság a szomorkodóknak, és a természet legnagyszerűbb ellenszere a bajokkal szemben. Nem jelent földi javakat senki számára, Nem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni – csak önként lehet odaadni. Ha valaki már túl fáradt ahhoz, hogy mosolyogni tudjon, akkor legalább te nézz rá derülten. Senkinek nincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni! Ha meg akarod kedveltetni magad az emberekkel, akkor MOSOLYOGJ !"

További információk

Mese a Szeretetről

„Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyedni kezdett, ezért valamennyien előkészítették hajóikat, és szép sorban elhagyták e helyet. A Szeretet az utolsó pillanatig maradt, majd- mielőtt végleg elsüllyedt volna - segítségért imádkozott. A Gazdagság luxushajón úszott el a Szeretet mellett. - Gazdagság, el tudnál vinni magaddal? - Nem, az arany és ezüst mellett már nincs hely számodra! Megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget is. - Nem, Szeretet, nem tudlak elvinni. Itt minden tökéletes, ártanál a hajómnak! A Bánattól is segítséget kért. - Ó, Szeretet, olyan szomorú vagyok, egyedül kell maradnom! A Vidámság is arra ment el, de olyan elégedett volt, hogy meg sem hallotta a kérést. Hirtelen egy hang szólította: - Gyere, Szeretet, én elviszlek! A Szeretet olyan hálás és boldog volt, hogy elfelejtette megkérdezni jótevője nevét. Ezért megkereste ...

További információk

Szerelmemnek

Első voltál eddigi életemben, Akit tiszta szívemből, őszintén szerettem. Olyan voltál nekem, mint nap az égen, Amely szelíden átölel, meleg fényével. Akár az arcomat símogató szellő, Mint élőlénynek az éltető levegő. Szomjas földként ittam szavaidat, Lázasan lestem gondolataidat. Kék egem legfényesebb csillaga voltál, Egész életemben, csak Te ragyogtál. Ha nem lettél volna akkor mellettem, Nem ismerhetném mi is a szerelem. Te voltál ki éltetett, ki számított nekem, Örökké szívemben élsz, sosem feledlek el.

További információk

Forgó Mária

Keresés ebben a blogban